keresztények egysége (gör. oikumené, lat. unio christianorum): a Krisztusban újjászületettek életközössége itt a Földön a hitben, a szentségekben, egyházkormányzatban (→communio), a mennyek országában Isten boldogító színelátásában (→szentek egyessége). - Jézus a →főpapi imában könyörgött övéiért, mindenekelőtt első tanítványaiért, hogy Vele közösségben maradva, ne csak egymás közt legyenek egy, hanem a Fiúval és az Atyával is, és így ebben a világban szt csoportot alkotva elvihessék a világba az Atya kinyilatkoztatását, de ugyanígy a minden időn át egyetlen családot alkotó későbbi nemzedékekért is, hogy mindnyájan az életnek egyazon forrásából merítsenek, maga az Úr legyen eledelük, amikor megismerik minden életnek ősforrását, az Atyát, hogy valamennyien eljussanak az örök dicsőségre (Jn 17,9-26). - A kezdeti egységet megbontották az →eretnekségek és szakadások (→keleti egyházszakadás, →nyugati egyházszakadás, →reformáció). Az egységre törekvés végig jelen van az Egyház tört-ében, zsinatokon is megmutatkozott (→lyoni zsinat), az →uniós próbálkozások kisebb-nagyobb eredménnyel jártak (→breszti unió, →ungvári unió). A 20. sz. elején prot. oldalon indult az →ökumenikus mozgalom, melyet a kat. Egyh. is magáévá tett. A II. Vat. Zsin. külön nyilatkozatot alkotott a ~ről (→Unitatis redintegratio). XXIII. János p. (ur. 1958-63) még a zsin. előtt, 1960: alapította a Keresztények Egységének Titkárságát (1988-tól →Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa). A dialógusok során fölmerült problémákra válaszolt a Szentszék a két Ökumenikus Direktóriummal, II. János Pál p. az Ut unum sint enc-val. - E római dokumentumok a ~t olyan végső célnak tekintik, mely még távol van, de imádkozni és dolgozni kell érte. **

keresztények egységéért szóló imahét   →ökumenikus imahét